1982. augusztus 20., Stockholm, Polar Stúdió. A lámpákat lekapcsolják, Agnetha Fältskog egyedül áll a mikrofon előtt, és egy olyan dalt énekel, amelyben egy nő felsorolja, mit csinálhatott egy teljesen jelentéktelen napon. Michael Tretow, a hangmérnök később úgy emlékezett: szomorú volt a hangulat, mindenki tudta, hogy ez a vég. Az ABBA ezen a napon vette fel a „The Day Before You Came” című dalt, és néhány hónappal később csendben abbahagyta. Teljes negyven évre.
Ez a cikk nem a Dancing Queenről szól. Arról a dalról, amelyet a maga idejében bukásnak könyveltek el, ma pedig sokan az együttes legjobbjának tartják, és amelyről máig nem tudni, boldog vagy rettenetes történetet mesél. Előbb röviden az együttesről, aztán a dalról, végül a klipről, amit itt meg is nézhetsz.
Az ABBA két mondatban, és amiért mégsem elég két mondat
Négy svéd zenész, két házaspár: Agnetha Fältskog és Björn Ulvaeus, Anni-Frid „Frida” Lyngstad és Benny Andersson. 1972-ben álltak össze Stockholmban, a nevük a keresztnevek kezdőbetűje. 1974-ben a Waterlooval megnyerték az Eurovíziót, és onnantól tíz éven át a világ egyik legnagyobb popegyüttese voltak: Mamma Mia, Knowing Me, Knowing You, The Winner Takes It All, több mint 150 millió eladott lemez.
A kevésbé ismert rész: a két házasság a siker közben ment tönkre. Agnetha és Björn 1979 elején jelentették be a válásukat, Frida és Benny 1981-ben. Az együttes ezután még két évig dolgozott együtt, egyre sötétebb, egyre személyesebb dalokkal, aztán 1982 decemberében szünetet hirdetett, ami négy évtizedig tartott. 1992-ben az ABBA Gold válogatás új generációt hódított meg, 1999-ben jött a Mamma Mia! musical, 2021-ben a Voyage album, 2022-ben pedig a londoni koncert, ahol az együttes tagjai helyett digitális másaik állnak színpadon, és ahol 2026 tavaszáig több mint négymillió néző fordult meg.
Egy dal, ami a stúdióban született
A „The Day Before You Came” nem tervezett sláger volt. Benny egy stúdióbeli üresjáratban talált rá egy rövid dallamtöredékre, amelyet emelkedő és ereszkedő sorokban ismételgetett, Björn pedig szöveget írt rá: egy nő visszaidézi, mit csinálhatott azon a napon, mielőtt a másik megérkezett az életébe. A munkacím „The Suffering Bird”, a szenvedő madár volt.
Zeneileg az együttes minden korábbi lemezétől eltér. Nincs a jól ismert, csillogó ABBA-hangzás: Benny GX-1 szintetizátora, Linn dobgép és egyetlen rájátszott pergődob viszi a majdnem hatperces dalt, a korabeli szintipop, Gary Numan és a Depeche Mode hatása hallható rajta. Agnetha szándékosan nem „szépen” énekel: Björn kérésére hétköznapi nőként mondja el a szöveget, szinte monotonon. A refrénekben Frida operai vokalíze száll a háttérben, szöveg nélkül, és ez adja a dal hátborzongató második rétegét.
A szöveg: egy nap leltára
A dalszöveg egy teljesen átlagos napról szól. Reggel a vonat, munka, ebéd, újság, hazaút, esti tévé (a Dallast sosem hagyta ki), ágyban egy Marilyn French-regény, alvás. Semmi dráma. A titok a megfogalmazásban van: minden sor úgy kezdődik, hogy „biztosan”, „gondolom”, „valószínűleg”. A nő nem emlékszik a napjára, csak feltételezi, mert az a nap még nem számított. Aztán jött „te”, és onnantól minden más lett.
Csakhogy sosem tudjuk meg, ki az a „te”, és hogy jobb vagy rosszabb lett-e utána az élet. A dal itt véget ér, és pontosan ettől lett ellentmondásos.
Miért ellentmondásos?
1. Szerelem vagy borzalom? A nyilvánvaló olvasat: egy nő visszanéz a szürke életére, mielőtt megérkezett a szerelem. A másik olvasat, amelyet a zene és Frida kísérteties vokálja táplál: a „te” lehet bárki, aki után az élet rosszabb lett. Egy elemző szerint akár félelem, bezártság, bántalmazás is állhat mögötte; mások szerint a „te” ugyanúgy lehet gyilkos, mint szerető, sőt maga a halál. Björn, amikor 2010-ben a Times rákérdezett, csak rejtélyesen mosolygott; később annyit mondott, hogy a másik elmegy, és a nő visszazuhan ugyanabba a lehangoltságba, amelyben előtte élt. Azt is elismerte, hogy a dalban ott vannak a saját válásának érzései, még ha a szöveg kilencven százaléka kitaláció is.
2. A bukás. 1982 októberében jelent meg, és Nagy-Britanniában a 32. helyig jutott, ami az együttes tizenkilenc egymást követő top 30-as slágere után megrázó eredmény volt. Az egyik brit zenei lap „megtestesült unalomnak” nevezte. Finnországban ugyanakkor első lett, Svédországban, Hollandiában és Belgiumban harmadik. Björn utólag önkritikus: ha hagyták volna, hogy Agnetha szebben énekelje, az emberek könnyebben a szívükbe zárták volna. És bevallja: 1982-re már nem érezték, mit vár a popzenei közönség, a slágerlisták ízlése elment mellettük.
3. A feltámadás. Aztán eltelt negyed század, és a kritikusok újraolvasták. A Guardian 2010-ben „elfeledett mesterműnek” nevezte, amelyben a popzenében szinte példátlan baljós érzés van, és Agnetha hangjában valódi veszteség. A Pitchfork az együttes pályafutásának csúcsaként írt róla, az NME minden idők legjobb popdalai közé sorolta, a brit rajongók egy 2010-es szavazáson a harmadik kedvenc ABBA-dalnak választották. Így lett az a dal, amelyben a legkevesebb van mindabból, amit az ABBA-ról gondolunk, a mosolyból, a csillogásból, a showbizniszből, az, amelyről ma a legtöbbet írnak.
Hogyan hallgasd: fejhallgatóval, egyben, a végéig. Figyeld, hogy a refrénekben a szöveg mögött Frida hangja mit csinál, és hogy a zene a végén sem oldódik fel, nem ad megnyugvást. Ha van egy jobb hangrendszered, ez az a dal, amiért megérte, erről nemrég külön írtunk.
A klip: egy vonat, egy idegen, és négy ember, akik már nem együttes
A videót 1982. szeptember 21-én forgatták Stockholmban, az Årsta-hídnál és a vonaton. Agnetha egy idegennel találkozik (a svéd színész, Jonas Bergström játssza), a kapcsolat kibontakozik, aztán véget ér. A rendező, Kjell Sundvall később azt mondta, nem úgy érezte, hogy egy együttessel dolgozik, hanem négy különálló emberrel. A klip így akaratlanul is dokumentum: az ABBA utolsó közös képei.
Akik újra elénekelték
A dal utóélete külön történet. A Blancmange szintipop-duó 1984-ben a brit lista 22. helyéig vitte, a szövegben Marilyn Frenchet Barbara Cartlandra cserélve. André Hazes holland karácsonyi dalt csinált belőle. Tanita Tikaram 1998-ban zenélődoboz-szerű, dzsesszes változatot énekelt. Meryl Streep a 2018-as Mamma Mia! folytatásban adta elő, 2026-ban pedig a Pulp játszotta a BBC-n, szimfonikus zenekarral. Mindenki mást hall benne, és ez a lényeg.
Miért ír erről egy könyvelőiroda?
Mert a dal a hétköznapokról szól. Egy napról, amelyről a hősnő azt hitte, nem számít, és amelyet utólag mégis percről percre próbál összerakni. A mi szakmánk pontosan ez: a jelentéktelennek tűnő napok rögzítése, hogy amikor egyszer számítani fognak, meglegyenek. Meg azért, mert néha egy negyvennégy éves popdal többet mond a veszteségről, a bizonytalanságról és a második esélyről, mint egy vezetői kézikönyv.
Források
The Day Before You Came és ABBA szócikkek (Wikipedia, angol), a felvétel, a listahelyezések, a kritikák és a feldolgozások adataival.
Songfacts: The Day Before You Came (a munkacím és Björn nyilatkozata a válásról).
Stephen Emms 2010-es Guardian-kritikáját („forgotten masterpiece”) a Wikipedia-szócikk idézi; az NME rangsora: The Greatest Pop Songs in History – No. 6; Steve Pafford: Why The Day Before You Came is ABBA’s most overlooked masterpiece.
A klip: ABBA – The Day Before You Came (Video), AbbaVEVO hivatalos csatorna. Magyar szövegfordítás: lyricstranslate.com.
A Kitekintő rovat cikke. A dal szövegéből idézet szándékosan nincs, a szerzői jogot tiszteletben tartjuk; a klip a YouTube hivatalos beágyazásával jelenik meg, a jogtulajdonos engedélyével.