Több évtizede vagyok könyvvizsgáló. A pályám a kockás papírnál és a szalagos számológépnél kezdődött, ma pedig adatelemző szoftverrel dolgozom — és amit ezután látok jönni, az nagyobb változás mindannál, amit eddig megéltem. Leírtam, honnan jött ez a szakma, hol tart, és merre megy.
A múlt: a doboznyi bizonylat kora
Amikor a pályát kezdtem, a könyvvizsgálat fizikai munka is volt. Az ügyféltől dobozokban érkeztek a bizonylatok, a főkönyvi kivonatot kézzel egyeztettük, és a nap végén az ember ceruzával pipálta ki, ameddig eljutott. Mindent ellenőrizni lehetetlen volt — ezért dolgoztunk mintavétellel: kiválasztottunk annyi tételt, amennyi alapján felelősen ki lehetett mondani, hogy a beszámoló megbízható képet ad. A szakma szíve az volt, hogy a kevésből is jól következtessünk.
És volt ennek a kornak egy másik arca is: a könyvvizsgálótól sokan féltek. Ellenőrnek látták, aki hibát keres — pedig a dolgunk sosem a hibavadászat volt, hanem a bizonyosság: hogy a számoknak, amelyekre tulajdonos, bank és üzleti partner döntést épít, hinni lehessen.
A jelen: kevesebb kötelezett, mélyebb munka
Mára a doboz eltűnt. Az adatok digitálisan érkeznek, a NAV valós időben látja a számlaforgalmat, a beszámolók nyilvánosan elérhetők — és a mintavétel mellett egyre gyakrabban a teljes adatállományt tudjuk átvilágítani szoftverrel. Közben a piac is átalakult: a kötelező könyvvizsgálat árbevételi értékhatára a kétezres évek 50 millió forintjáról mára 600 millióra emelkedett, vagyis egyre kevesebb cég kötelezett — aki viszont könyvvizsgálót választ, az egyre inkább azért teszi, mert értéket lát benne, nem azért, mert muszáj.
Ez jó irányba tolta a szakmát. A munkánk súlypontja az évzáró „nagy ellenőrzésről” áthelyeződött az évközi jelenlétre: ott lenni, amikor a probléma még javítható, nem akkor megállapítani, amikor már késő. A kamarai minőségellenőrzés pedig azt garantálja, hogy a „könyvvizsgáló” cím mögött ma egységes, számon kért szakmai mérce áll.
A jövő: a gép jelez, az ember ítél
A következő évtizedben a könyvvizsgálat több ponton is átalakul — ezt ma már nem jóslatként, hanem folyamatban lévő tényként mondom:
- A mintavétel korszaka lejár. Az adatelemzés a teljes sokaságot vizsgálja: nem azt kérdezzük többé, hogy „a kiválasztott 60 tétel rendben van-e”, hanem azt, hogy „a 60 ezerből melyik az a 12, amelyik kilóg”. A gép anomáliát talál — hogy az hiba, egyedi eset vagy szándékosság, azt továbbra is ember dönti el.
- Az évzáró pillanatfelvételből folyamatos bizonyosság lesz. Ha az adat valós időben áll rendelkezésre, a bizonyosság sem évi egyszeri esemény többé: a jövő könyvvizsgálója év közben, folyamatosan látja az ügyfél számait — és év közben szól, ha valami nem stimmel.
- Új területek nyílnak. A pénzügyi számok mellett egyre több nem pénzügyi információ — fenntarthatósági, működési adat — igényel majd független hitelesítést. A módszertan új, de a lényeg ugyanaz: valaki a nevével felel azért, hogy az állítás igaz.
- A mesterséges intelligencia munkatárs lesz, nem helyettes. Az MI kiválóan talál mintázatot, de nem tud felelősséget vállalni, nem ismeri az ügyfelet, és nem tud a tulajdonos szemébe nézve kimondani egy kellemetlen véleményt. A szakmai szkepticizmus — a könyvvizsgálat lelke — nem automatizálható.
Ami nem változik
Negyven év alatt kicserélődött az eszköztár a ceruzától az algoritmusig. Három dolog viszont ugyanaz maradt, és meggyőződésem, hogy ugyanaz is marad: a függetlenség — a véleményünket tényekhez igazítjuk, nem érdekekhez; az ítélőképesség — a számok mögött mindig egy vállalkozás van, amelyet érteni kell; és a névvel vállalt felelősség — a jelentés alján aláírás áll, nem egy szoftver verziószáma.
A cégcsoportunk jövőképének hetedik alapelve úgy szól: „a felelősséget ember vállalja”. A könyvvizsgálatban ez nem alapelv — ez maga a műfaj.
Benkő Katalin
felelős könyvvizsgáló (kamarai nyilvántartási szám: 000967) · SK Hungária Bt.
Kötelezett a céged, vagy önként gondolkodsz könyvvizsgálaton? A részleteket a Könyvvizsgálat oldalon írtuk le — az első konzultáció ingyenes.