1966 tavaszán a Beatles pályája csúcsán volt. Két évvel korábban meghódították Amerikát, 1965 őszén a királynőtől kitüntetést kaptak, a pénz ömlött. George Harrison, a zenekar csendes gitárosa ekkor ült le először komolyan megnézni, mennyi marad belőle. Amit látott, abból dal lett: a Taxman, magyarul nagyjából „az adószedő”. Ez nyitja a Revolver című albumot, és azóta is ez a popzene legismertebb dala az adóról. Ez a cikk arról szól, mit értett félre egy huszonhárom éves rocksztár az adórendszerből, mit értett nagyon is jól, és mit tanulhat belőle ma egy magyar vállalkozó, akinek nem kell stadionokat megtöltenie ahhoz, hogy fájjon az adóbevallás.
Húszból tizenkilenc
Az akkori brit rendszerben a legmagasabb jövedelmekre a rendes jövedelemadón felül egy pótadó, a supertax is rakódott, és a kettő együtt a legfelső sávban nagyjából 95 százalékot vitt el. A dal első versszaka ezt egy egyszerű aránnyal mondja ki: húsz egységből egy marad a zenésznél, tizenkilenc megy az adószedőhöz. Harrison később úgy emlékezett, hogy akkor döbbent rá: hiába kezdtek végre keresni, a pénz nagy részét valójában továbbadják.
A szöveg többi része fekete humor: a dal sorra veszi a hétköznapi élet dolgait, és mindegyikre kitalál egy adót, egészen addig, hogy a halál sem ment fel senkit a bevallás alól. John Lennon segített a szövegben, ő javasolta, hogy a refrénben név szerint szerepeljen a két akkori brit pártvezér, Harold Wilson és Edward Heath. Ők lettek az első élő emberek, akiket egy Beatles-dal megnevez, és a választás szándékosan kiegyensúlyozott volt: a dal nem az egyik párttal, hanem az adószedővel vitatkozik.
A felvétel 1966. április 20. és 22. között készült az EMI Abbey Road-i stúdiójában, a befejező simítások júniusban. Érdekesség, hogy a dal szaggatott, indiai hangzású gitárszólóját nem Harrison játszotta, hanem Paul McCartney. A Revolver 1966 augusztusában jelent meg, és ez volt az első Beatles-album, amelyet Harrison-dal nyitott.
Az első tanulság: a határkulcs nem az átlagkulcs
Itt jön az, amit Harrison, és vele együtt a vállalkozók jó része, félreértett. A 95 százalék nem az egész jövedelemre vonatkozott, hanem csak arra a részére, amely a legfelső sávhatár fölé esett. Az alsóbb sávokba eső részt alacsonyabb kulcs terhelte. A zenekar tagjai tehát rengeteget adóztak, de a teljes jövedelmükre vetítve nem húszból tizenkilencet. Ez a különbség a határkulcs (mennyi adó jut a következő egy fontra) és az átlagkulcs (mennyi adó jut az összes fontra) között.
Ez nem akadémiai finomság. Rendszeresen találkozunk olyan ügyféllel, aki nem vállal el egy plusz megbízást, mert „akkor átlépi a határt”, és azt hiszi, hogy onnantól minden forintja drágább lesz. Néha tényleg így van: vannak olyan értékhatárok (például az alanyi áfamentességé vagy egyes kedvezményes adózási formák bevételi korlátja), amelyeknek az átlépése valóban az egész évet vagy a teljes bevételt érinti, és ezeket érdemes előre számolni. Sokszor viszont csak a határ fölötti rész adózik magasabban, és a plusz munka így is megéri. A különbséget egy táblázat két perc alatt megmutatja. Érzésből dönteni róla drága.
A második tanulság: adó miatt rossz üzletet kötni még mindig rossz üzlet
A Beatles pénzügyi tanácsadói a hatvanas évek második felében azzal a gondolattal álltak elő, hogy ha a pénz úgyis az adóhivatalé lesz, akkor inkább költsék el valami üzleti célra. Ebből született 1968-ban az Apple Corps, a zenekar saját cégbirodalma, lemezkiadóval, filmes részleggel, elektronikai fejlesztéssel, és egy divatbolttal a londoni Baker Streeten. Az Apple Boutique 1967 decemberében nyílt, és bő fél év múlva, 1968 júliusában bezárt: az utolsó napon a teljes megmaradt készletet ingyen osztották szét az utcán tolongó tömegnek. A cég más részei évekig tartó veszteséget és jogi vitákat hoztak.
A lemezkiadó sikeres lett, a többi nagyrészt nem. Az ok egyszerű: a döntés kiindulópontja nem az volt, hogy „ez jó üzlet”, hanem az, hogy „így nem kell adót fizetni rá”. Ugyanezt látjuk minden év végén kisebb léptékben: céges autó, eszköz, szoftver, amit decemberben gyorsan megvesz valaki, mert „leírható”. Ha száz forintot azért költök el, hogy néhány forint adót megspóroljak, akkor nem spóroltam, hanem elköltöttem a pénz nagyobbik részét. Az adómegtakarítás jó mellékhatás, de rossz ok egy beruházásra.
A harmadik tanulság: tervezni szabad, menekülni drága
A brit felső adókulcs a hetvenes években egyes jövedelmekre a 90 százalékot is meghaladta. Sok zenész egyszerűen elköltözött. A Rolling Stones 1971-ben Dél-Franciaországba települt, és egy ottani villa pincéjében vették fel az Exile on Main St. című lemezt: már a címe is a száműzetésre utal. (A zenekar pénzügyeit akkoriban rendbe tevő bankár, Rupert Loewenstein története egy korábbi cikkünkben szerepel.) Ez teljesen legális volt, de ára volt: család, otthon, munkakörülmények. A Stones megengedhette magának. A legtöbb vállalkozás nem.
A magyar kisvállalkozónak nem kell elköltöznie ahhoz, hogy tudatosan adózzon. Elég, ha a jövedelme formáját átgondolja: mennyi legyen bér, mennyi osztalék vagy vállalkozói kivét, melyik adózási forma illik az adott tevékenységhez, mikor érdemes váltani. Ez nem trükk, hanem a törvény által felkínált választások tudatos használata, és pontosan erre való a könyvelő. A határ ott van, ahol a konstrukciónak már nincs valódi gazdasági tartalma, csak az adó miatt létezik. Az ilyen megoldások a hatvanas évek zenészeinél is rendszeresen visszaütöttek, és ma, amikor a NAV szinte minden adatot valós időben lát, még gyorsabban teszik.
A negyedik tanulság: ne utólag tudd meg
A Taxman valódi drámája nem a 95 százalék, hanem az, hogy Harrison utólag szembesült vele. A pénz beérkezett, a zenekar élte az életét, és csak aztán derült ki, mennyi marad belőle. Ha valaki két évvel korábban leül vele egy délutánra, a dal talán meg sem születik. (Ami persze kár lett volna.)
Ez az egyetlen tanulság, amelyhez most, szeptember végén van a legjobb időpont. Az évből még egy negyedév hátravan. Most még lehet dönteni osztalékról, beruházás időzítéséről, bérről, előlegről, értékhatárról. Januárban már csak lehet tudomásul venni.
Három kérdés az év vége előtt
Tudod a határkulcsodat? Nem az adónemek listáját, hanem azt, hogy a következő egymillió forint bevételből mennyi marad nálad. Ha nem tudod, kérdezd meg a könyvelődet, mert ettől függ, megéri-e az a plusz munka.
Van olyan értékhatár, amelyhez közel jársz? Az áfamentesség, egy kedvezményes adózási forma bevételi korlátja, egy támogatás feltétele. Ezeket novemberben még lehet kezelni, decemberben már kevésbé.
Mit vennél meg akkor is, ha nem lenne leírható? Ha a válasz „semmit”, akkor nem kell év végén vásárolni.
George Harrison később maga is vállalkozó lett: 1978-ban filmes céget alapított, a HandMade Filmst. Az adószedőről írt dala közben hatvan éve ott áll a Revolver elején, és minden évben újra aktuális, amikor valaki először látja meg a saját számait. Nem kell dalt írnia róla. Elég, ha időben ránéz.
Források
Taxman, Wikipedia (angol) — a dal keletkezése, a szöveg politikai utalásai, a felvétel dátumai; The Beatles Bible: Taxman — a felvételi napok és a közreműködők (Paul McCartney gitárszólója); uDiscoverMusic: „Taxman: When The Beatles Protested The High Cost Of Fame”; Revolver (Beatles album), Wikipedia (angol) — megjelenés 1966 augusztusa; Apple Corps és Apple Boutique, Wikipedia (angol) — alapítás 1968, a bolt 1967. decemberi nyitása és 1968. júliusi bezárása; Exile on Main St., Wikipedia (angol) — a Rolling Stones 1971-es franciaországi költözése. A brit adókulcsok a korabeli sávos rendszer legfelső sávjára vonatkoznak; a magyar példák általános jellegűek, konkrét döntéshez egyedi számítás szükséges. Hivatalos hangfelvétel: The Beatles – Taxman (Remastered 2009), YouTube, Universal Music Group.